Kedves Látogató! Tájékoztatjuk, hogy a honlap felhasználói élmény fokozásának érdekében sütiket alkalmazunk. A honlapunk használatával ön a tájékoztatásunkat tudomásul veszi. Elfogadom
Kapcsolat Rátz László életrajz Jubileumi interjúk Kezdőlap

Üzleti érdek a közoktatást támogatni?

Az Ericsson Magyarországnak, a Graphisoft R&D-nek és a Richter Gedeonnak nem titkolt érdeke, hogy a természettudományos oktatás magas színvonalú maradjon Magyarországon. A közoktatás alapozza ugyanis meg azt a tudást, amelynek legjobbjait szeretnék később alkalmazni az említett cégek.


A különösen elhivatott pedagógusokat díjazza az Alapítvány a Magyar Természettudományos Oktatásért immáron tíz éve. Idén november 17-én adják át a Tudományos Akadémián nyolc pedagógusnak a fejenként 1,2 millió forintos Rátz Tanár Úr Életműdíjat, akik a fizika, a matematika, a kémia és a biológia középszintű oktatásában kiemelkedő eredményeket mutatattak fel. A díjra méltó személyek felkutatása az alapítvány munkatársainak segítségével történik, akikhez az adott évi pályázatok beérkeznek, majd szakértő szervezetek bevonásával kialakítanak egy pályázati sorrendet, és végül a díjak odaítéléséről az alapítvány kuratóriuma dönt. Bojár Gábor, a Graphisoft elnöke állítja, hogy a többek között Rátz tanár úr nevével is fémjelzett nagy hagyományú magyar oktatási kultúra ápolása nemcsak az állam, hanem a civil társadalom feladata is. Azt is bevallotta, hogy a társadalmi felelősségvállaláson túl a cégeket egy jó értelemben vett "üzleti cél" is vezeti. "Ez esetben azonban nem a reklám, a cég image ápolásának célja vezérelt minket - amivel a társadalmi felelősségvállalás szinte mindig összekapcsolódik - hanem egy sokkal közvetlenebb üzleti-sratégiai cél is. Piaci sikereink ugyanis a reklámnál és cég image-nél sokkal közvetlenebbül múlnak azon, hogy mennyire tehetséges fiatal kutatókat, mérnököket tudunk alkalmazni. Ezt a forrást pedig csakis a magyar természettudományos oktatás tudja számunkra biztosítani, ezért tehát alapvető érdekünk ennek ápolásához és fejlesztéséhez erőnkhöz mérten hozzájárulni" - vallja Bojár Gábor. "Szerencsés helyzetben vagyunk - állítja Bogsch Erik, a Richter Gedeon vezérigazgatója -, hiszen Magyarország jelentős, értékes és több mint egy évszázadot felölelő természettudományos tapasztalatokkal rendelkezik. Ezt a hozzáadott értéket mindenképpen érdemes kihasználni. Annál is inkább, mert a világ országai között zajló gazdasági verseny legfőbb meghatározója és "döntnöke" a kutatás-fejlesztés, az innováció mértéke. A magas szellemi hozzáadott értékű, a komoly tudásbázis felhasználásával készült termékek előállítása és világpiaci értékesítése kitörési pont lehet Magyarország számára. Hazánk nem bővelkedik nyersanyagokban, ásványkincsekben, sem nagymértékű befektetésre szánt pénzügyi eszközökben. Rendelkezik azonban a fent említett tudással, tapasztalattal, évszázados szellemi potenciállal. E szellemi potenciál, a "magyar szürkeállomány" adta páratlan lehetőségeket azonban aligha lehetne konkrét haszonra fordítani megfelelő szakember-utánpótlás képzése nélkül. A természettudományos oktatás, a képzés magas színvonala, a tanárok szerepe kulcskérdés. A természettudományos tárgyak tanításával foglalkozó szakemberek felelőssége óriási a jövő sikereinek szempontjából. Anyagi, társadalmi, erkölcsi megbecsülésükre áldozatos, odaadó munkájuk okán is kiemelt szükség van." "Az innovatív magyarországi vállalatoknak, mint amilyen az Ericsson is, nagy szüksége van a tehetségekre. Úgy gondolom, hogy a középiskolai tanárok által végzett mindennapi munka jelentősége felbecsülhetetlen. Az ő érdemük, hogy a tehetséges fiataloknál sikerül kialakítani a természettudományokhoz való kötődést, ők szerettetik meg velük a tantárgyakat és fektetik le az alapokat" - állítja Roland Nordgren, az Ericsson Magyarország vezérigazgatója. "Hogy ne csak a világhírű tudósok, hanem tanáraik nevét is ismerjük..." - így szól a Rátz Tanár Úr Életműdíj mottója. Számos világhírű, magyar származású tudósra igaz, hogy ugyan eredményeiket nem Magyarországon érték el, de tanulmányaikat még itthon végezték. Eredményeiket tehát annak az oktatási rendszernek is köszönhetik, amit a múlt század elején alakítottak ki Magyarországon, és amiről kevesebb szó esik, amikor nagyjainkkal büszkélkedünk. Neumann János, Wigner Jenő, Szilárd Leó és tucatnyi társuk nevét szinte mindenki ismeri, de Rátz tanár úr nevét, aki többüknek is tanára volt a Fasori Gimnáziumban, már sokkal kevesebben. És Rátz tanár úr nem volt egyedül, sok-sok kiváló - és sajnos nem eléggé megbecsült - tanár kollégájának köszönhetjük azokat a tanítványokat, akikre büszkék vagyunk, és akik hozzájárulhattak a világ gazdagodásához. Kroó Norbert, az alapítvány kuratóriumának elnöke is felhívta a figyelmet arra, hogy sajnos egyre kevesebb kiváló tanára van társadalmunknak, ami pedig alapvető feltétele a jövő értékteremtésének. "Éppen az ilyen kiváló tanárok hiányától szenvedő társadalmunkban van rendkívüli jelentősége az olyan kezdeményezéseknek - és ilyen a Rátz Tanár Úr Életműdíj is - amelyek, ha mégoly szerény mértékben is, de ellensúlyozzák ezt a negatív tendenciát. Az pedig, hogy ez az erőfeszítés az Alapítvány és az alapítók lankadatlan tenni akarása következtében már 10. éve folytatódik, talán kisebb csodának is tekinthető" - írja az akadémikus az életműdíj 10. jubileumi évében megjelenő könyv előszavában.