Tatár István a tanítás mellett szerzett tanítói oklevelet a kiskunfélegyházi Tanítóképzőben, 1944-ben. Ezt követően 1952-ben matematika-fizika-kémia szakos tanári diplomát, majd 1975-ben a József Attila Tudományegyetemen pedagógia-pszichológia szakos oklevelet kapott.
Szakmai életútja 1944 februárjában, az erdélyi nagyszokondi népiskolában kezdődött, 1945 szeptemberétől Kunágota-Urbánpusztán tanító, majd Nagykamarás-Gádoroson igazgató volt. A rászoruló tanulóknak cipőt, meleg ruhát szerzett, ezzel ő indította el a "Gyere velem iskolába!" mozgalmat. 1957-től Békés megyében volt megyei vezető szakfelügyelő, majd 1961-től nyugdíjba vonulásáig, 1986-ig Makón tanított, de emellett megyei általános iskolai vezető szakfelügyelőként is dolgozott.
Rengeteg szakmai publikációja, hat népszerű szakkönyve, általános iskolai szakköri füzetei, feladatgyűjteményei jelentek meg, harmincnál is több, új tanítási eszköz megalkotása fűződik a nevéhez.
Számtalan matematikai és tehetségkutató versenyt szervezett. A tehetségkutatásról nem csak belföldön, hanem a környező országokban is rendszeresen tartott nagysikerű előadásokat.
Nyugdíjazása után is Csongrád megye matematika-életének meghatározó jelentőségű alakja maradt, a "matematika csillaga" néven díjat alapított gyerekeknek. Tanítványaiból sokan lettek matematikatanárok.
Több kitüntetése között kiemelkedik a Beke Manó Emlékdíj, az Apáczai Csere János Díj és a 2006-ban elnyert "Makó Városáért" díj.
