Kedves Látogató! Tájékoztatjuk, hogy a honlap felhasználói élmény fokozásának érdekében sütiket alkalmazunk. A honlapunk használatával ön a tájékoztatásunkat tudomásul veszi. Elfogadom
Kapcsolat Rátz László életrajz Kezdőlap

† Kováry Károly

Kőváry Károly 1948-ban szerzett matematika-fizika szakos tanári diplomát a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen. El?ször a budapesti Kossuth L. gimnáziumban, majd a Bagi Ilona Gimnáziumban tanított, 1963 és 1991 között a F?városi Fazekas Mihály Gimnázium tanára és 15 éven át a matematikai munkaközösség vezet?je volt, azóta a váci Piarista Gimnázium igazgatója volt, jelenleg is matematikát tanít a gimnáziumban. Tanításában tanítványaival szinte munkatársi kapcsolatot tud kialakítani, így éri el, hogy a tanítványai valóban felfedezzék a matematikát. Órái az önálló matematikai gondolkodás, az örömmel végzett munka m?helyei. Ezekre volt tanítványai érdekl?dési körükt?l és matematikai kvalitásaiktól függetlenül örömmel emlékeznek vissza. Szelíd, jó humorú és harmonikus egyéniségének kisugárzását sokan máig ?rzik. Számtalan tanítványa máig "visszajár" hozzá. Kollégái között nagy tiszteletnek és szeretetnek örvend. Tanítványai sok kiemelked? eredményt értek el a matematikai versenyeken, több mint húsz diákja nyert díjat az évek során a Nemzetközi Matematikai Diákolimpiákon, az Országos Középiskolai Tanulóversenyeken és a többi országos évfolyam versenyen még ennél is több tanítványa szerepelt sikeresen. Egykori diákjai ma Magyarország mellett Európa és Amerika legkülönböz?bb egyetemein tanítanak, komoly tudományos munkássággal rendelkeznek, többen itthon lettek akadémikusok. Matematikatanárok egész "generációját" nevelte ki: több iskolában is tanítanak egykori tanítványai, akik az o szellemében nevelik tanítványaikat matematika iránti szeretetre és egymás iránti megértésre. Úttör? munkát végzett a speciális matematika tagozatos osztályok beindításakor, tantervének kialakításánál és didaktikai-pedagógiai módszereinek kidolgozásánál is jelent?s szerepet vállalt. Részt vett a tagozatos tankönyvek megírásában és lektorálásában. Aktívan részt vett a budapesti pedagógusok továbbképzésében, el?adásokat tartott a kerületi és a vidéki továbbképz? kabinetekben, az OPI tanfolyamokon és a matematika tanárok évi vándorgy?lésén is, az egykori Csehszlovákiába is hívták el?adni. El?adásai világosak, élvezetesek, élményszerek, mind elvi, mind gyakorlati vonatkozásban nagyon sokat adnak hallgatóinak. Megfontolt, érvekkel alátámasztott véleményét, gyakorlati tapasztalatait a matematikaoktatás irányítói és a tanárok egyaránt hasznosítják. Hosszú ideig részt vett a tanárképzésben is, mint a Szegedi Tanárképz? F?iskola levelez? hallgatóinak konzultációvezet?je. Miután a f?városi gyakorlógimnáziumból nyugdíjba ment, az egyházi iskolák újraindítása során, mint piarista szerzetest a rend a váci gimnázium igazgatásával bízta meg, ahol tovább folytatta tanári munkáját. Sok figyelmet fordított a vidéki, hátrányos helyzet? tehetségek gondozására. Több mint húsz évig volt a Bolyai János Matematikai Társulat vezet?ségének tagja, többek között az oktatási szakosztály titkára, majd a társulat alelnöke. Évtizedekig volt az Országos Középiskolai tanulmányi versenyek bizottsági tagja (nem tagozatos kategóriában). Több cikke jelent meg A matematika tanítása c. folyóiratban és a Középiskolai Matematikai Lapokban. Matematikai és módszertani cikkeket és könyveket lektorált. 1968-ban a Beke Manó díj második, 1983-ban az els? fokozatát kapta. Pályafutása során megkapta a munkaérdemérem ezüst fokozatát. Nekrológ Kováry Károly (1923-2003) Kováry Károlyt szinte mindenki Kavicsként vagy Kavics tanár úrként ismerte. Nevét, melyet még els? iskolájában kapott, büszkén viselte, hiszen tanítványaitól kapta. S hogy mit kaptak t?le diákjai, kollégái és mindazok, akik a közelében lehettek? Kaptunk t?le tudást, és megtanított a matematika szeretetére, els?sorban a geometria szeretetére. A geometria a matematika m?vészete, mondta. De tanulhattunk t?le történelmet is. A Laricsev feladatait sokszor úgy adta fel: III. Béla uralkodásának második éve, és nevetve megvárta, amíg kitotózzuk, melyik feladatra is gondolt. "Gondolataidat nyom nélkül elröppenni ne hagyd'', idézte Kölcseyt, ha valakinek jó ötlete volt, de nem akarta leírni a füzetébe. És hosszan sorolhatnám, hogy mi mindent tanított meg észrevétlenül. De sokkal fontosabb, amit mindezen túl, mindezek elött a legszemélyesebben kaptunk t?le. Aki ismerte, akit tanított, az tudja, hogy milyen jó volt tudni, hogy van egy biztos pont az életünkben, akit úgy hívnak: Kavics, akinek bátorító szavára, feszültségoldó mosolyára, tüzes vidámságára a legrosszabb pillanatainkban is számíthattunk. Számíthattunk ingyen, és anélkül hogy bármit is szólnunk kellett volna. Nehéz err?l beszélni, amikor még olyan közel van a megdöbbent? és szinte felfoghatatlan hír, hogy az, aki ilyen biztonságot, bizalmat és er?t sugárzott magából, meghalt. A megszokás majdnem azt mondatta velem: többé nincs közöttünk - de a megszokás pontatlan és megbízhatatlan fogalmazó. Mert nem igaz, hogy Kavics nincs közöttünk. Kevés ember van, akire ilyen biztosan mondhatjuk, hogy most is közöttünk van, amikor pedig hiánya nagyon is fájdalmasan hasít belénk. Kováry Károly és Bojár Gábor Ez az ellentmondás nem hagy nyugodni és arra kényszerít, hogy ne érjem be azzal a nagyon is sok mindennel, amit könny? elmondani róla, hanem megpróbáljam fölidézni azt a legfontosabbat, amit Kavics jelent nekem és nekünk, mindazoknak, akik a közelében élhettek. Mert a végtelenségig lehetne idézni azokat a mozzanatokat, amelyekkel olyan otthonossá tette a matematika órát mindenki számára, hiszen minden tanítványa ?riz ilyen emléket. Számtalan, nem kifejezetten matematikai érdeklodés? tanítványával tudta megízleltetni a matematikai felfedezés örömét, és tudta így beavatni ?ket a matematika szépségeibe. És nem titok, de végre nyilvánosan ki kell mondani, hogy a Fazekas Gimnáziumból nélküle nem lett volna az, ami, hogy a Fazekas matematika tagozata azért képvisel ma is világszínvonalat, mert Kavics az alatt a majdnem 30 év alatt, amelyet ott tanított, iskolát teremtett. O honosította meg a m?helymunkának azt a hangulatát, amely olyan otthonossá tette az óráit. Nem véletlenül kapta Urbán Jánossal együtt az els? Rátz Tanár Úr Díjat: mert ami Rátz tanár úr volt az egykori Fasori Gimnáziumnak, az Kavics a Fazekasnak. De a legfontosabbat még ezzel sem mondtam el. Mert a legfontosabbról, amit tanulni lehetett t?le, nehezebb beszélni. Azt ugyanis szinte észrevétlenül, mert magától érthet?d?en adta, sugározta magából. Az igazi szeretet nem látható, és nem hivalkodik. Éppen ezért Kavics közelében mindenki megért?bb, türelmesebb lett, mert "ráragadt'' valami Kavics természetéb?l. Kire több, kire kevesebb, érzékenységének megfelel?en. S hányszor kérdeztük meg magunktól csendben: vajon mennyi "ragadt ránk'' Kavics szeretetének tágasságából és erejéb?l? Mert a legfontosabbra, amit Kavics sugárzott magából, ez a megfelel? kifejezés: szeretetének tágassága és ereje. Ez az, ami mindig közöttünk marad. Ez a szeretet mindenkit elfogadott és mindenkinek er?t adott a növekedéshez. Mindenkit elfogadott, akiben a legkisebb csíráját is látta a növekedésnek, és végtelen türelme volt, mert tudta: a növekedés mennyi bels? konfliktussal jár. Sosem értette a türelmetlen, követel?dz? tanárokat, akik nem értik, hogy a növekedéshez tér kell, és teret csak a szeretet teremt. És csak az a szeretet teremt teret, amelyik nem tolakodó. Lao-cse, az egyik legrégibb kínai mester mondja, hogy az igazi bölcs nagyra nevel, és nem uralkodik. Kevesen vannak, akik úgy tudnak nevelni és vezetni másokat, hogy nem uralkodnak rajtuk. Kavicstól ezt lehetett tanulni. Vajon mennyire sikerült ezt megtanulnunk, ellesnünk T?le? Kavics tágas szeretete mindenkiben látta és tisztelte az egyéniséget. A legnehezebben kezelhet? és a legmakacsabb diákjait is megszelídítette, mert azt látta bennük, ami er?södni, növekedni akar. Mindenki egyéniségét tisztelte, de csak mosolyogna azon, aki csak elvb?l tiszteli mindenkiben az egyéniséget. Mert az egyéniség tisztelete nála sokkal mélyebbr?l, a természetéb?l fakadt, s mert ösztönösen tudta, hogy sokkal mélyebben kell hozzá ismerni és tisztelni az emberi lét konfliktusait, s hogy ez az ismeret elvekkel nem helyettesíthet?. Kavics szeretete er?t adott a növekedéshez. Talán ez volt az, amit a legjobban szeretett és kifejezetten élvezett tanítványaiban: amikor látta, hogyan növekednek, hogyan sikerül legy?zniük a makacsul ellenálló nehézséget egy még nagyobb makacssággal. Amikor látta felcsillanni a szemekben az értelmet. Maga is csillogó szemmel tudott beszélni arról, ha még állni alig tudó ,,pótunokájának'' hosszú küzdelem után sikerült végre kidobnia a labdát a rácsos ágyból, vagy ha tanítványának sikerült megoldania egy sokáig ellenálló feladatot: a növekedésnek, az akarat er?södésének örült csillogó szeme. S szemének ez a csillogása a legrosszabb pillanatainkban is er?t adott, és a saját er?nkre emlékeztetett mindannyinkat, akik a közelében lehettünk. Ahogyan a temetésen több tanítványa is fogalmazott: nem búcsúzunk, hanem köszönetet mondunk Kavics tanár úrnak mindazért, amit kaptunk t?le. Köszönetet mondunk azért, ami már mindörökre velünk marad, s amiért mostantól mi vagyunk a felel?sek, hogy mindörökre itt maradjon közöttünk. Részletek a Rátz Tanár Úr Díj odaítélésére való felterjesztés indoklásából: A szegedi piarista gimnázium elvégzése után 1941-ben belépett a Piarista Rendbe, majd, miután a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen matematika-fizika szakos diplomát szerzett, 1947-ben pappá is szentelték. Az egyházi iskolák államosítása után pár évig lelkipásztori teend?ket lát el Budapesten, majd 1952-tol tanít: el?bb egy évet a Kossuth Lajos Gimnáziumban, majd tíz évig a Bagi Ilona Gimnáziumban. 1963-ban került a F?városi Fazekas Mihály Gimnáziumba, ahol 28 évig tanított. Ez alatt úttör? munkát végzett a speciális matematika tagozat beindításánál. A tagozatos tanterv kialakításánál és didaktikai-pedagógiai módszereinek kidolgozásánál is mértékadó volt az, amit o csinált saját osztályaiban. Részt vett a tagozatos tankönyvek megírásában és lektorálásában. 15 éven keresztül vezette a Fazekas Gimnázium matematikai munkaközösségét. Tanítványai sok kiemelked? eredményt értek el a matematikai versenyeken, több mint húsz diákja nyert díjat az évek során a Nemzetközi Matematikai Diákolimpián. Az OKTV-n és a többi országos évfolyamversenyen még ennél is több tanítványa szerepelt sikeresen. Egykori diákjai ma Magyarország mellett Európa és Amerika legkülönböz?bb híres egyetemein tanítanak, komoly tudományos munkássággal rendelkeznek, és többen közülük itthon akadémikusok. Matematika tanárok egész generációját nevelte ki: több iskolában tanítanak egykori tanítványai, akik az o szellemében nevelik diákjaikat a matematika szeretetére és egymás megértésére. Aktívan részt vett a budapesti pedagógusok továbbképzésében, hosszú ideig szerepet vállalt a tanárképzésben is mint a Szegedi Tanárképz? F?iskola levelez? hallgatóinak konzultációvezet?je. 1991-ben nyugdíjba vonult, s ezzel párhuzamosan rendje az újra induló váci Piarista Gimnázium igazgatásával bízta meg, itt 1991-tol tanít. Sok figyelmet fordított a vidéki, hátrányos helyzet? tehetségek gondozására. Bárhol is tanít, órái a humorral és örömmel végzett munka m?helyei. Több mint húsz évig volt a Bolyai János Matematikai Társulat vezet?ségének tagja, többek között az Oktatási szakosztály titkára, majd a társulat alelnöke. Évtizedekig részt vállalt az OKTV nem-tagozatos versenybizottságában. Több cikke olvasható A matematika tanítása c. folyóiratban és a KöMaL-ban. 1968-ban a Beke Manó díj második, 1983-ban az els? fokozatát kapta. Megkapta a Munka Érdemrend ezüst fokozatát is. 2001-ben az els? alkalommal kiosztásra kerül? Rátz Tanár Úr Életm?díjat - Urbán Jánossal együtt - Kováry Károly kapta. Szinte halála napjáig tanított. Surányi László